Jzsef Attila
A kutya
Oly lompos volt s lucskos,
A szre srga lng,
hsgtl karcs,
Vagytl girhes,
Szomor derekarl
Messze lobogott
A hvs eji szl.
Futott, knyrgtt.
Tmtt, sohajt templomok
Laktak a szemeben
S kenyerhejat, miegymst
Keresgelt.
Ugy megsajnltam, mintha
Bellem szaladt volna
El szegny kutya.
S a vilagbl nyvtten
Ekkor mindent lttam ott.
Lefekszunk, mert igy kell,
Mert lefektet az este,
S elalszunk, mert elaltat
Vegl a nyomorusg.
De elalvas eltt meg
Fekdven, mint a vros,
Faradtsg, tisztasg
Hs boltja alatt nmn,
Egyszer csak elobuvik
Nappali rejtekebl,
Bellnk,
Az az oly-igen hes,
Lompos, lucskos kutya,
Es Istenhulladekot,
Istendarabkakat
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
