Szergej Jeszenyin

A kutya

Mint t�zvir�g, elny�lt a hajnal,
s fak� gy�k�nyen, suta
szalmakunyh�ban h�t piros
k�lyk�t fiadzott a kutya.

Nyelv�vel f�s�lgette �ket,
ki nem ment volna percre sem;
ott m�k�zott, s meleg has�b�l
habos tej csurrant �desen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
j�tt a gazda, zs�kba k�t�tte
mind a h�t kis kutyafiat.

Nyom�ba loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A p�nc�ltalan v�zt�k�r
f�z�n, sok�ig remegett.

Amint gy�t�rten haza�rt,
nyaldosva izzadt oldal�t:
egyik k�lyk�nek n�zte a
holdat, mit ringattak a f�k.

A szikr�z� �rbe meredt,
szimmantott �s ny�tt �s ny�g�tt,
de a v�kony hold is lecs�szott,
elt�nt egy k�k halom m�g�tt.

S mint akinek keny�r helyett
k�t�d� k�z k�vet haj�t:
hullatni kezdte lassan a h�ba
szeme arany csillagait...